Dazhalan

Amennyire ismertté lett mára már Kínával kapcsolatban a Tiltott Város, a Nyári Palota, a Nagy Fal, a Tienanmen tér, olyannyira ismeretlen volt, és most már sajnos marad is ez fenti a címben említett látványossága Pekingnek. Nemigen szerepel az utazási irodák programjában, és hosszabb időt kell eltölteni itt, megfelelő helyi segítség sem árt, hogy ide eljussunk.

Minket az ilyesmi érdekel annyira, ha nem jobban, mint a nagynevű építészeti vagy természeti érdekességek. Ilyen helyeken órákat barangolva lehet legjobban bepillantani az ott élő egyszerű emberek mindennapjaiba. Nekem mindig is szükségem volt az ilyen, ahogy én nevezem „alámerülésre’, mert csak ezzel tudtam valóban átélni és megérteni a sok szépséget és érdekességet, amit láttam, és nem pusztán csak mint távoli különlegességet átfutni.


Ez a ma ismertetendő érdekesség nem a mérhetetlenül hatalmas és gazdag kínai császárokhoz vagy valami előkelőséghez köthető, itt most a 100 évvel ezelőtti kínai átlagemberek (kézművesek, kereskedők, árusok, háziasszonyok) már lassan a feledésbe merülő életformája és épületei, egy valamikori pekingi városnegyed egésze volt a látványosság maga.

Sajnos az előző részből a volt szót kell külön kiemelni, mert amiről itt most olvashatsz, az már csak múltidőben létezik: eltűnt, lebontották a kínai fővárosnak ezt az utolsó, a valamikor kínai életformát és építkezést őrző részét is. Egy barátunk szerint, aki most járt kint, már csak egyes épületeit lehet megtalálni, ezzel elveszett az az utánozhatatlan atmoszféra, amit nyújtott.


Pedig igen központi helyen feküdt, a híres-hírhedt Tiennanmen tértől délre, tehát még messze sem kell hozzá menni. Ez volt a valamikori Peking egyik utolsó szeletkéje: egy folyamatosan fogyó „skanzen”, a kb száz évvel ezelőtti kínai életmód máig fennmaradt mementója. Láttunk még egy hasonlóan eredeti formájában megőrződött „skanzen” szigetet Pekingben, a LÁMA TEMPLOM-mal szemben, de az teljesen más jellegű: amíg itt a kereskedelem, nyüzsgés a meghatározó, az utóbbi inkább a valamikori csendes lakóövezet utolsó darabkája.

Aki nem sajnálta a fáradságot ellátogatni ide – amíg tehette, az megízlelhette, milyen is lehetett Peking anno 1900 körül. Amikor először jártunk ebben a külön világban - ezelőtt 5 éve, akkor még arról volt szó, hogy belátva az eddig tartó esztelen rombolás átkos következményét, a múlt teljes megsemmisülését, megtartják és megmentik ezt a városrészt eredeti állapotában. Sajnos 3 évvel ezelőtt már jelentős részei tüntek el a bontások miatt, és az a hír járta, hogy a megállíthatatlanul nyomuló ingatlanbiznisz ezt is lenyeli, helyére arctalan felhőkarcolókat építve. Mára sajnos bekövetkezett, amitől félni lehetett…


Ebben a városrészben nem volt semmi fővárosias. Szűk kis utcák jellemezték max 2 szintes épületekkel, tengernyi néppel, nyüzsgő élettel az utcákon. Emberek, biciklik, riksák, triciklik, tülkölő autók kavalkádja, ahol nem a közlekedés a fő téma, hanem maga a kínai emberek élete Békésen megfért itt a rengeteg gyalogos, a biciklisek, a kordéjukat húzó vagy az asztalok mellé kitelepült árusok.

Kb minden második lépésre esett egy étkezési lehetőség: a választék az étteremtől a kis árudákon át a lepényt az utcai forgó állványon boszorkányos ügyességgel készítő mesterig mindent felölelt: ki-ki pénztárcája és ízlése szerint válogathatott. Volt, aki kis főzőlapon itt főzte az út szélén az ebédjét.


Az étkezés itt szó szerint fillérekbe került. Egzotikus, olykor meghökkentő étel-látványok és illatok birizgálták érzékeinket. Valószínűleg dobna egy hátast bármelyik ügybuzgó magyar ANTSZ ellenőr, ha szembe találkozna pl az étterem emeleti ablakában lengedező nyúzott kacsákkal, amelyek a ragyogó napsütésben csak arra várnak, hogy pekingi kacsaként asztalra kerülhessenek.

A sűrű forgatag ellenére egy mégis hiányzott innen: a lökdösődés, idegeskedés, a stressz. Láthatón az emberek itt megtanultak együttélni a többiekkel, a tömeggel, és sokkal kevésbé bezárkózóak, mint az európaiak. Nekik pl teljesen normális, hogy tai-csi gyakorlatokat végeznek, táncórákat tartanak, masszázst végeznek, madjongot játszanak, kártyáznak, esznek-isznak az utcán. És tisztes ipar a cipőtisztító is…


Elképesztően változatos volt az a „kulissza”, ami ennek keretet adott: az épületek az utcákon. Alapját a kis belső udvarok köré szerveződött földszintes kínai lakóépületek adták. Közöttük ott álltak a max 2 szintes üzletházak, raktárépületek, közöttük számos olyan lélegzetelállítóan különleges, szép ház, amit én legszívesebben azonnal védelem alá helyeztem volna. Ezeknek csak egy része viselte a jellegzetes kínai építési stílus jegyeit, nagyon sok annyira európai volt, hogy ránézve egyből a Dickens korabeli Anglia jutott eszünkbe.

És persze nem lett volna mindez Kína, ha nem szőtte volna át az egészet a kereskedelem, amiben a kínaiak világelsők. A nyakbaakasztott dobozkából áruló sétáló nénikétől a kordén gyümölcsöt áruló öregúron vagy a 3x3 méteres kis lukban szupermarketnyi áruválasztékot felkínáló kis üzleten át az elegáns üzletig mindenhol kínálnak valamit. És nem elhanyagolható szempont, hogy mindezt olyan – számunkra nevetségesnek tűnő – alacsony áron, hogy először nem is akartuk elhinni.


Persze nem árt azért az óvatosság: hiába no, a kínaiak nagyon jól megjegyezték Konfuciusz tanítását arról, hogy amit le lehet koppintani, az le is kell másolni. Megalapozott a kétely, hogy a lépten nyomon kínált eredeti, márkás termékek (órák, sportcipők, farmerek stb) talán mégsem eredetiek, pedig olyan potom áron kínálták… Ettől még nem biztos, hogy nem éri meg megvenni, mert annyit bőven megér, amennyire le lehet alkudni.

További beszéd helyett inkább nézzük a képeket és gondoljunk arra, hogy ez már mind a múlté… Azért nagy kár, hogy a technika mai fejlettsége még nem engedi meg nekem, hogy a képek mellett egyszerre megmutassam azt a hang- és illatkavalkádot, ami itt körülvett bennünket, és elzsongította érzékeinket. Az a mérhetetlen gazdagság és sokrétűség, ami az idelátogatót az étkezés terén itt várja, az egy európainak elképzelhetetlen, és megér egy külön ismertetőt…












Copyrigts ®    2010    MIAOMEI Kft. All  Rights  Reserved Created  By  WEBVIKI