A Nyári Palota


Számtalan lélegzetelállítóan szép építészeti – kertépítészeti együttest látni Kína szerte, de ezek közül is kiemelkedik számunkra a Nyári Palota, amely sok más társával együtt a világörökség része.

Ne várjanak tőlünk itt most szakértő idegenvezetést, leírást – erre ott van a sok könyv és az interneten fellelhető számtalan leírás. Mi inkább személyes benyomásokat szeretnénk megosztani, hogy a másutt is látható-olvasható leírásokat olvasva jobban át tudják érezni, amit ez a hely valóban nyújt a látogatóinak.

A Nyári Palota tulajdonképpen nem is egy palota, hanem egy hatalmas park, amelyben császári parancsra számtalan – Kína egyes részeit szimbolizáló részt (tavakat, szigeteket, dombot) alakítottak ki, és rengeteg különleges épület díszíti. Az együttes Peking középpontjától alig 15 kilométerre északnyugati irányban található. A nagyon jól szervezett pekingi tömegközlekedés (metró és busz) segítségével könnyen és gyorsan megközelíthető.

Egy érdekesség:

A normál tömegközlekedési buszon, amivel kimentünk, színes LCD kijelzős tévéképernyő szórakoztatja az utazókat (az már más kérdés, hogy az unalomig ismételt uniformizált hirdetésekkel – de az azért megállapítható volt, hogy ez nem BKV színvonal)

Két alkalommal is ellátogattunk a Nyári Palotába, mivel olyan mennyiségű itt is a látnivaló, hogy egyszerre nem lehet mindent befogadni, ráadásul első látogatáskor megfutamított bennünket egy kiadós eső is. Emellett szinte kényszert éreztem, hogy a fotókon örökítsem meg azt a kimondhatatlan élményt, amit nyújtott. Sajnos utólag látom, hogy nincs az a fotó, amely a séta közben folytonosan változó élményt, benyomást meg tudná örökíteni. Mindenesetre azt javaslom, hogyha ellátogatnak ide, ne engedjék végigrohanni pár óra alatt – legalább egy teljes napot szánjanak rá az élmény befogadására.

Amint azt legtöbbször tettük, itt is inkább a ránk váró élmények befogadására készültünk, és nem olvastuk tele a fejünket útikalauzokkal. Csak utólag néztünk utána a történetének, és akkor döbbentünk meg, hogy mindaz, amit láttunk, az utolsó részéig mű. Mármint, hogy emberkéz által létrehozott: a tó, a domb is, nemcsak az épületek, utak, sétányok...

A Qing-dinasztia császára, Qianlong - hogy kifejezze anyja iránt érzett háláját - az anyacsászárnő 60. születésnapjára kezdte építeni 1750-ben. A hely különös szépsége miatt már 7-800 éve népszerű kiránduló célpont volt, de az építkezés után a Qianlong császárt követő uralkodók kedvenc nyári pihenőhelyévé vált – és a köznép számára megközelíthetetlenné.

Ez a terület ma ismét mindenki által látogatható közpark, amelynek helyreállításán, renoválásán gőzerővel dolgoznak. Tekintve az itt látható építmények sokaságát, ez örökös munkát ad a mesterembereknek. Isteni szerencse, hogy ez a hely is megúszta a személyi kultusz rombolását (egyes kisebb részeknél azért az enyészet jelei elég nyilvánvalóak voltak), mert lenyűgöző, amit itt láttunk. A Peking szívében található „Tiltott Város”, a kínai császárok lakhelye belső részei után ez volt a második építészeti emlék, amelynél mélyen, a zsigereinkben éreztük a keleti térszervezés, a feng shui csodálatos hatását. Mindaddig, amíg ezt nem láttam, az otthoni feng shui inkább üres hókuszpókusznak tűnt – itt olyan kiegyensúlyozott nyugalmat, a tér – tömeg, a méretek, a színek és formák, az épített és természetes környezet olyan harmóniáját árasztotta, hogy nehezünkre esett késő délután elhagyni – csak az őrök kedves noszogatására távoztunk végre.

Csak röviden néhány adat:

A Kunming tó, azaz a Hatalmas Fényesség tava, a Nyári Palota 290 hektáros kertjének háromnegyedén terül el, és a dél-kínai Hangzhou város környékén elterülő Xihu-tó mintájára alakították ki. Három szigetet is építettek, melyek a Kelet-Kínai tenger három rangos szigetét jelképezik: Tajvant, Hainant és Diaoyut. A tó közepén egy hosszú gát kígyózik, mely a híres Selyem-utat jelképezi, a gátszakaszokat hat különböző stílusú kőhíd köti össze. A tó délkeleti részén található 17 ívű híd a legszebb ezek közül, a Kelet Kínai tenger szigetvilágát és gátjait szimbolizálja.

A tóból nyert földdel és iszappal a tó melletti kis dombot egy szélesre tárt szárnyú denevér alakját utánozva nagyobbították meg. Ezt az alakzatot azért választotta a császár, mert a kínai nyelvben a denevér szó hangalakja hasonlít az áldás szóhoz. A császár személyesen nevezte el ezt a feltöltött dombot Wanshou-nak, azaz "Hosszú Élet Hegyé"-nek, mely hegy az átépítés után 60 méterrel magasabb lett. Sajnos a hegy tóra néző oldalának közepén trónoló Buddhisták Tornya nem volt látogatható felújítás miatt...

Minden leírásnál érzékletesebben mutatják be a helyet a fotók – nézzék meg őket.

A rengeteg látnivalóból kettőt emelnénk ki, amelyek leginkább megfogtak ebben a tündérkertben:

Az első:











A tó mellett emelt mesterséges dombot kacskaringós utak szelik át a tó szintjétől a dombtetőig, és közben hol egymásba fonódó, a terepadottságokat maximálisan kihasználó épületegyütteseken megy a látogató át, máshol meg teraszokon álló önálló pavilonok gyönyörködtetik, és hívják pihenésre a látogatókat.











Valami isteni, mennyei harmónia és teljesség árad ezekből az épületekből, mint ahogy ezt sugározza az egész hely maga is. Bár lépten-nyomon a tradicionális kínai fa építészet remek megoldásai láthatók, de olyan ötletteli változatosságban és tökéletes arányokkal, hogy nem lehet betelni vele.

Egy kis kitérő:

A park mindig tele van, legalábbis a mi szemünkkel nézve hatalmas tömegek sétálgatnak mindenfelé. Ami nekünk feltűnt, az a sok ember ellenére a tömegnyomor hiánya. Nincs tülekedés, és nincs hangoskodás, veszekedés, lökdösődés. De nincs szemetelés és rongálás sem, nem farigcsálják tele a fa épületeket blődli üzenetekkel, nem viszik el magukkal a cserepeket szuvenírnek. Az emberek óvják, védik ezt a csodát. Mi elhoztunk egy cserépdarabot a jellegzetes barátapáca fedéshez hasonló cserepezésből, de mentségünkre legyen mondva, hogy egy renoválás alatti épület törmelékhalmáról csemegéztük…

Olyan mélységes a nyugalom, hogy az egyik domboldali pavilonban az ott üldögélő kínai párt figyelhettük sokáig, amint etették az éhes és kíváncsi mókusokat.

Máshol tai-chi gyakorlatokat végző idős néni ügyködött ránk se hederítve, teljes elmélyültségben. Legalább 70 éves lehetett, és elképesztő gyakorlatokat tudott bemutatni. Csak lopva fényképeztem, nehogy megzavarjam. Nem sokkal odébb pedig felnőtteknek táncórát tartottak egy tágas nyitott pavilonban – bárki bekapcsolódhatott.

A domb tóval átellenes oldala egy egybefüggő épület: teraszosan egymás fölé magasodó épületeken át lehet leereszkedni. A hegy lábánál a tóból idáig elvezetett csatorna vízén híd vezet át: a híd két oldalán kis üzletek sorakoznak – mint egy valódi kikötő díszletei.

A másik, ami meg fogott ebben a nagy változatosságban:

A domb és a tó közötti sík részen cikcakkos vonalban, többfelé elágazva hosszú fedett fa sétány tekereg: ezen sétálgatott a császár, és nem érte sem eső, sem nap. Kecses és finom az egész, mennyezete és gerendái minden részletükben festettek, dekoráltak. A sétány végén pedig ott az abszurd: egy elegáns többszintes gálya áll a kikötőben – teljes egészében márványból… (a legutolsó császárné, Cixi esztelen költekezésének maradandó emlékeként).

Önkényes volt ez a kiragadás a rengeteg látnivalóból, és amit nem említettünk, az semmivel sem kevésbé szép és érdekes, csak mindennek a bemutatása nem lehet feladatunk, és nem is férne el oldalunkon.








Copyrigts ®    2010    MIAOMEI Kft. All  Rights  Reserved Created  By  WEBVIKI